"Egy szép nő nem engedheti meg magának, hogy okos legyen"

 Hogyan lehet ebben az álszerény világban kimondani magadról, hogy szép nő vagy és hozzátenni még azt, hogy okos is?

 A cím abszolút pattanásig feszíti az idegeimet, ugyanis ez az a dolog, amivel rendszeresen találkozom. Elkeserít, hogy ekkora figyelmet kap a külső a belsőhöz képest. És nem, ez nem egy klisés "csak a belső a fontos" poszt, de azt érzem, hogy nagyon komolyan el van csúszva manapság az emberekben valami. 

 Tisztázzunk egy hatalmas tényt: az emberek szemében a szép, mint fogalom, az esztétikát, szimmetriát, harmóniát jelenti.

 Az, hogy van egy alapvetően szimmetrikusnak tűnő arcom (ami korántsem annyira szimmetrikus, mint amilyennek tűnik), az, hogy van egy egész előnyösnek mondható alkatom, az nem befolyásol jóformán semmit. Ezek adott dolgok, ezeket én kaptam, nem az én döntésem alapján lettek ilyenek, az egy dolog,hogy figyelek rá és gondozom, de hogyan zárhatna ez ki bármilyen tényt, ami a belsőmmel kapcsolatos (ami viszont már nagyrészt formálható dolog), például, hogyan befolyásolhatna ez olyan dolgokat, minthogy buta vagy okos vagyok-e?

 Az, hogy esztétikusan tudok felöltözni, hogy tudom mi illik az alkatomhoz, mi az, ami jól áll, hogy ismerem a testem, hogy tudom, hol válasszam el a hajam ahhoz, hogy az arcomnak az előnyös legyen, hogy tudom, mi az, ami harmonikus hatást kelt kiegészítők terén, az NEM jelenti azt, hogy ezen dolgok bármelyike befolyásolni tudná azt, hogy okos vagyok-e vagy sem.

Mit jelent számomra okosnak lenni?

 Okosnak lenni megbecsülést, tiszteletet, elismerést jelent. Büszkeséget jelent. Azt, hogy képes vagyok problémákat megoldani, amikkel az életem során találkozom. Okosnak lenni fejlődést jelent. És oh my, én oda meg vissza vagyok a fejlődésért, a személyiségem fejlődéséért.

 Visszakanyarodva a butasághoz. Mi a butaság? Mitől lesz valaki buta? Egyáltalán hol kell meghúzni a határokat? Hol végződik egy tájékozatlan vagy egy egyszerű ember és hol kezdődik a butaság, ne adj isten' a szellemi visszamaradottság? 

 Rengeteg kérdés, amikre én nem is tudnék válaszokat adni, amelyek határai egyénfüggőek, amelyek definíciói ezer meg egyféleképp megtalálhatóak. Egyszerűen nem lehet ennyire feketén-fehéren látni egy olyan témát, ami nem ennyire transzparens, ami nem ennyire egysíkú, átfedésmentes. 

 Azonban nem hagyhatom ki azt az alapvető tényt sem, hogy az értelem látszik egy emberen. Egy értelmes ember felismer egy másik értelmes embert, tudnak kapcsolódni ezáltal. Egyszerűen látszik valaki tekintetén, megjelenésén, megnyilvánulásán, hogy jó gondolatai vannak és hogy van egy jó alapokon álló értékrendje. Talán ez az, amit figyelembe kellene vennünk a külső megjelenés helyett, ha a butaságról döntünk?

 Tehát ha ennyire összetett dolgokon alapszik a butaság, ha ennyire sokszínű, akkor vajon így is lehet annyira primitív gondolkodásmódúnak lenni, hogy a szépség - egy fizikai dolog, egy külső, teljesen lehatárolható tényező - képes kizárni egy ennyire mélyen gyökerező, szinte megfoghatatlan dolgot?

 Az a helyzet, hogy szerintem mindenki, aki elolvasta ezt a posztot, le tudta vonni a következtetéseket és meg tudta válaszolni helyesen ezt az utolsó kérdést. Remélem eljutunk oda, - mi, emberek -, hogy ne legyünk ennyire primitív, rosszindulatú, értetlen lények ezzel a témával kapcsolatban, hogy összefüggéseket lássunk olyan dolgok között, amelyekben nincs. 

Ui.: Sajnálom, hogy általánosítani csak T/1-ben lehet, különben fölényesnek, kivételezőnek hangzik. Itt most azért hozzátenném, hogy a poszt PC, de én nem: szerencsére nem tartozom ezen emberek közé.