Az 5 legfontosabb könyv számomra

Martina Cole: Menekülők

Örökös kedvenc. Annyira eseménydús a történet, hogy letehetetlen a könyv, teli van kiszámíthatatlan fordulatokkal. A jellemábrázolások sehol nem kevesek, nem is eltúlzottak, hanem tökéletesek. Betekintést nyerünk a nyomor, a sohó, a maffia világába; az író nem szépíti meg a dolgokat, nyersen a szemünk elé teszi a cselekmény képeit. Szeretem ezeket a 'más világokba' kalauzoló regényeket, amik eltérnek az életem normáitól. Az írói stílus nagyon szimpatikus volt, a fordítás is remek-nem tudom, számít-e ez még rajtam kívül másnak, de tettem már le könyvet azért, mert a papírzsebkendő "pézsé"-ként szerepelt benne.

Antoine de Saint Exupéry: A kis herceg

Nem is tudom elmondani, hogy milyen sajnálatot érzek amiatt, hogy ezt általános iskola alsó tagozatában tették kötelezővé. Semmilyen szinten nem értek ezzel egyet, mert ez nem mese. Ez maga az élet, a minden. Az összes betű mögött mély jelentés bújik meg. Ha valaki gondolkozni akar, értelmet akar keresni valamiben, mondjuk az életben, akkor annak nagyon sok szeretettel ajánlom. Én imádom még mindig, minden egyes olvasásnál.

Claire Kendal: Mindent rólad

A cselekmény nem halad gyorsan, ezt előre leszögezem. Nyomasztó hangulata van, de milyen is lenne egy olyan könyv, amely arról szól, hogy egy nőt a szerelmével zaklat egy férfi. Zseniális a zaklató szerepe, a módszerei rendkívül kreatívan vannak kitalálva és leírva. Aprólékos könyv, szeret elveszni a részletekben. Spoiler: Imádtam, hogy még a nő szemetét is kianalizálta a férfi és még azt is számon tartotta, hogy mikor van meg neki.

Alessandro Baricco: Vértelenül

Mindössze nyolcvan oldalas a történet. Teljesen ismeretlen volt számomra az író és maga a könyv is, sehol nem láttam azelőtt, ráadásul le is volt árazva, talán ezért döntöttem akkor úgy, hogy megveszem. De milyen jól döntöttem! Nagyon tetszett az író stílusa, egyenlő arányban mesél és beszéltet. A cselekmény két idősíkra épül: a múltra és a jelenre. A múltban egy teljesen jelentéktelen kis szereplő válik fontossá a jelenben és zárja le a történetet. És ha valaki szeret a sorok mögé látni, elgondolkozni azon, hogy az emberek alapvetően mit miért tesznek, hogy milyen az emberi természet, a traumák és a fájdalmak által kialakult személyiség, a rossz döntéseink oka, akkor nagyon ajánlom ezt a könyvet:

Csak annyit érzett, hogy nincs erősebb annál az ösztönnél, mely arra késztet, térjünk vissza oda, ahol tönkretettek bennünket, és éveken át újraéljük azt a pillanatot.

Charlotte Bronte: A lowoodi árva

Ó, az egyik legkedvesebb könyv, amit olvastam. Ez a regény szerettette meg velem tizenkét évesen az olvasást. A történet és maga a könyv sem a mostani világ szüleménye, mégis nagyon odavoltam érte. Volt olyan rész, amin még sírtam is, valószínűleg ezért volt olyan nagy hatással rám. Tizenkét évesen Jane Eyre gyerekkori énjével tudtam leginkább azonosulni, de már akkor tetszett minden más is, ami a felnőttkorát írja le. Mindig jó érzéssel tölt majd el, ha erre a könyvre gondolok.