Bárhol, bármikor

 Valóság. Olyan, mint hirtelen beleugrani nyáron a hideg medencébe. A pillanat, mikor átjárja a tested a hideg és te nem szoksz hozzá elég gyorsan. Pár másodpercig még azt is mondhatnád, hogy fáj, de percekkel később már minden sokkal nyugodtabb és kézzelfoghatóbb. Ilyen érzés a jelenben lenni.

 Amikor egyedül te pillantasz fel a buszon, vagy amikor egy nap minden embert úgy igazán figyelemmel kísérsz, nem úgy, mint eddig. Hirtelen magadra maradsz a csöndeddel meg az érzéseiddel. A gondolataid ellepik a fejedet és nincs semmi, ami elvenné a figyelmedet saját magadról. Az én-idődet elkezded kitölteni azokkal a hobbijaiddal, amikről eddig a Facebook, az Instagram vagy bármi más elterelte a figyelmed. A beszélgetéseidben tényleg jelen vagy és nem figyeled folyamatosan azt, hogy ki írt éppen Messengeren. 

 A szokásaink rabjai vagyunk, és bármilyen nevetséges is kimondani, de függővé tett minket a mai világban bárhol elérhető szocializálódási lehetőség, az összes olyan internetes jelenség, ami által bárhol elérhetőek vagyunk bárki számára. Igényeljük, hogy mindig beszéljünk valakivel, így hiába vagyunk éppen fizikailag is jelen egy beszélgetésben, közben párhuzamosan mégis egy másik beszélgetést folytatunk. Nem hagyunk magunknak időt a gondolkodásra, a kifelé figyelésre.

 Mikor húzod meg a határt és mondod ki azt, hogy a valóságra van szükséged és a valóságot akarod megismerni?

 Bármi, amit a valóságban social média kísérete nélkül csinálsz, teljes lélekjelenléttel és figyelemmel gazdagodik, így te is több dologra fordítasz időt. A végén a produktivitásod is megtérül az eredményeidben. Ilyen érzés szociális média nélkül élni ÉS ÉN IMÁDOM.


Update: A bejegyzés óta visszatértem a szociális platformokra, iskola idő alatt még a sulis dolgok miatt kellett, azóta pedig el-el tűnögetek pár napra/hétre, ha úgy érzem, hogy a valóságérzetem rovására megy. A lényeg, hogy sokkal mérsékeltebben használom őket.