Levél a tizenöt éves önmagamnak

Kedves Te!

 Igen, te, aki azt hiszed, hogy sosem fogsz a nevedre szóló levelet kapni. Hát, úgy döntöttem, hogy írok neked végre egyet, amiben elmondom, hogy ezen kívül is fogsz még kapni.

 Tudom, hogy most teljesen össze vagy zavarodva. Nem akarlak elkeseríteni, de ez még így lesz az elkövetkezendő két és fél évben is. Tizenöt vagy, nem baj, ha mindent megkérdőjelezel az életben. Fontos, hogy tudd, hogy sosem butaság, ha megkérdezel valamit, amit még nem tudsz és segítséget kérni sem gyengeség. 

 Szeretném, hogy tudd: az emberek, akikkel új osztályba kerültél, nem sokat fognak változni, de be fogsz illeszkedni, még akkor is, ha most ezt teljesen lehetetlenségnek tartod. Sőt, olyan barátaid lesznek, akik rengeteget segítenek majd abban, hogy magadra találj, hogy túl tedd magad a depresszión, és hogy el tudd engedni azt a hatalmas veszteséget, ami négy éve hagyott foltot a szíveden.

 Minden okkal történik. Ne hibáztasd magad, hogy nem tudtál eleget akkor, amikor minden hirtelen a nyakadba szakadt és a sors úgy döntött, hogy bemutatja neked a felnőtt életet. Abban a pillanatban, amikor megtudtad, hogy apa meghalt, fel kellett nőnöd. Meg fogsz tanulni élni a hiánnyal, még akkor is, ha most minden este fizikailag érzed a lelki fájdalmad és nem tudod abbahagyni a sírást. El fog múlni a harag is.

 Rá fogsz jönni, hogy egy csomó dolog, amit eddig rossznak hittél, fele annyira sem rossz, mint azt most gondolod. A borsónyi kis komfort zónádat lassan, de elkezded majd feszegetni. Ekkor kezdesz majd rájönni, hogy az emberek nagyrészt nem olyanok, mint amilyennek kisgyerekként elképzelted őket, és hogy az önkifejezés nem rossz dolog. Levetkőzöd majd mindazt a szigorú erkölcsi szabályt, amit beléd neveltek.

 Rájössz majd, hogy igazából sosem akarnál olyan lenni, mint mások, és hogy amikor azt mondják, hogy mennyire más és  különleges vagy, az hatalmas bók.

 Eljön majd az a pillanat, amikor rádöbbensz, hogy sokkal fontosabb számodra, hogy jó társaság legyél, hogy legyen véleményed, hogy határozott legyél, mint az, hogy hogy nézel ki.

  Egy ideig szinte minden nap veszekszel majd anyával, amit most tudom, el sem tudsz képzelni, hiszen nagyon jó kapcsolatban vagytok. Hidd el, lesz olyan is, hogy nem akarsz majd hazamenni, de végül minden megoldódik..idővel.

 El fogsz menni dolgozni és attól függetlenül, hogy mennyire sokat vársz tőle és mennyire pozitívan állsz hozzá, a legrosszabb élményeid közé fogod sorolni, mégis rengeteget tanulsz majd belőle. Megtanulod például azt, hogy az embereket addig nem zavarja a hiányosságod, amíg te rá nem mutatsz és el nem mondod, hogy téged mennyire zavar.

 Eszméletlenül fontossá válik számodra az írás. Jobb, ha tudod, hogy hatalmasat fogsz csalódni ezzel kapcsolatban, de megtanulod majd, hogy nem mindenkinek ugyanolyan az ízlése, és hogy tényleg lesz olyan, akinek fontos lesz, hogy meg tudod fogalmazni azt, amit ő érez és hogy nincs egyedül a világban.

 Belátod majd, hogy a felnőttek tévedhetnek, hogy ők is sokszor bizonytalanok, hogy nem mindig nekik van igazuk, és hogy nem fognak mindent eldönteni helyetted. Az utóbbihoz jobb, ha már most kezdesz hozzászokni.

 Ne bújj folyton a hajad mögé, mert nem leszel tőle láthatatlan, az embereknek ígyis-úgyis lesz véleményük rólad. El kell fogadnod, hogy ez egy örökös tény. Úgyhogy kezdj el tapasztalni, kezdd el építgetni magadat, lépj ki a kis buborékodból és nyugodtan mutasd meg te is másoknak, hogy miben vagy jó. Hagyd magad mögött az embereket, akik bántottak téged és engedd el a fájdalmat, amit apa okozott neked. Ne hibáztasd őt többé, mert semmit nem tudsz kitörölni a múltból. Fogadj el mindent, ami veled történt és ne szégyelld magad többé azért, ami te vagy.

 Végül pedig azt is be fogod magadnak vallani, hogy az idő tényleg sok mindenre gyógyír.

Ui.: Mondanám, hogy a három és fél évvel idősebb éned olyan felnőtt lesz, mint amilyennek elképzelted annak idején, de egyáltalán nem, szinte semmiben nem fog hasonlítani arra, akinek megálmodtad. Ennek ellenére jó ember lesz, úgyhogy már most legyél büszke rá.